Köszöntenélek, hogyha elfogadnád,
s előtted állhatnék most izgatottan,
mint mikor szívem sokszor rád nyitottam,
ha szeretni illett minden jó anyát.

Emlékszem néha ódon májusokra –
lehettem bármily távol, messze tőled -,
s bár nem hozott madár se hírt felőled,
szavammal szél szaladt hozzád susogva.

Sosem tudom már megköszönni, látod:
lelkem rajongva, s oly tisztán imádott –
szemérmes csendre zárt, s néma volt a szám.

Késő most már bocsánatodra várnom.
Elmondanám, de túl vagy száz határon,
hogy gazdag vagyok nagyon, mert volt anyám…

        2017.05.02.  Csorba Tibor