Anyám hangja lágyan szállt felém,
mint kedves, régi dallam,
édes emlék, kapaszkodott belém.

Arca mosolygott, mint ahogyan régen tette,
a gond elszállt, s a szívem megnyugodott mellette.

Nem szólt semmit, csak nézett rám halkan,
de a tekintetében ott volt minden, mit életemben akartam.

A szeretet, a gondoskodás melege,
mintha egy angyal szállt volna ide le.

Éreztem újra a biztonságot,
s a szeretetet, mi benne ég,
azt a védelmet, mit csak ő adhatott rég.

A múlt ködén át egy pillanatra visszatért,
s lelkem mélyén újra béke termett, mielőtt megint útra kélt.

Az álom sajnos véget ért, a hajnal eljött,
s a kép ismét halványulni kezdett,
mint a régi fotók, ahogy láttam lassan elballag,
miközben még kedvesen mesélt.

Mégis, szívemben ott maradt az álomnak nyoma,
anyám szeretete, mely el nem hagy soha.

Köszönöm ezt az éjszakai látomást,
mely kicsit enyhítette az elmúlást.

Tudom, valahol mindig velem vagy,
még ha szívemben, úgy is érzem, esik,
vagy hiányod miatt dermesztően fagy.

TM