Karosszék ölébe süppednek boldog
ragyogásban. Szemérmes bujdoklásba
görbed a háta, két arcán pírfoltok
jelzik: az anyatest most lobban lázra.

Fölé hajol és csillogó szemekkel
tekint alig-cipónyi magzatára –
békét vigyázva megszólalni sem mer:
hangtalan táncol az ajka, az álla.

Széthúzott combjai, s meghajlított karja
puha fészekként tartja a kis testet,
a másik kéz simítása takarja,
óvja a vétlent és lágyan melenget.

Bársony mellén felhullámzik a mozgás,
csecsemője a pumpa: löki, szívja,
s halk nyöszögéssel imádja a pompás
pillanatot - két öklét ráborítja.

Gyémánt-tekintetéből hála-pille
lebben anyja lepkeháló szemébe.
Egy pillanatra ott peng kifeszítve
köztük a milliónyi éves béke…

Anno Cs.T.