Most a szeretetről kéne írni, vagy egy apáról,
vagy minden gyermek, elrejtett gondolatáról,
hisz az Apa szó, oly sok érzést másképp adhat,
bevallom emlékeimben, már negyven év elhamvadt.

Ne hazugságról, túlnyálazott szeretetről írjak,
de amit elfogadsz, ígérem arra megtanítlak,
nem szót fogadni kell, fogékonnyá válj a jóra,
ám ha figyelsz meglátod, az élet nagy tanóra.

Azám - ne másold le mindig, itt zajló sorsomat,
ha néha hibáztál, sírás fojtogatta torkomat,
sokszor durván válaszoltál, ha valamit kérdeztem,
lehetsz ideges, vagy valamit félreértettem.

Ne légy mindig mogorva, lány úgy bájos ha kedves,
de az sem baj ha néha kicsit, oly édesen cserfes,
lányok-lányok, míg szorosan fogtátok apátok kezét,
megismertétek gyermekkorotok csillagrendszerét.

Ma már nekem is jólesne, egy-egy szeretetölelés, 
de azért az unokáktól leesik, kis kedveskedés,
majd az évek zajló rendszerében, álmok is elvesznek,
aztán az út végén, az emlékek összeölelkeznek.

-írta-Varga István-Barcs-2019.06.18.