Panellakásom konyhaasztalán
- miközben kint a város, s tél csatázik -,
egy kis demizson áttetsző falán
jó apám múlt őszi bora parázslik.

Apám, az ősi, faluvégi kovács,
hogy nála jártam, lopóval mérte,
s én, megtestesült városiasodás
egy más kor kezével nyúltam érte.

Gyűlöltem mindig az otthoni pincét,
ha sűrűn járta grádicsát apám,
s leittasult – de férfigondok vitték!

Maradt falusi énemből talán,
hogy megbocsássak valamicskét:
felnőttem, s most higgadok jó borán.

     1984 Cs.T.