Apám hitte a jót, az igazságot,
egyenes volt gerince,
tisztelte az erőt, bátorságot,
mindenki jó, azt vélte.
Dolgos kézzel építette sorsát,
panaszt alig hallottam tőle,
ha nehéz volt is az útja,
nem futott el előle.
Gyűlölte a hazugságot,
mindenkinek szemébe nézett,
ha a világról kérdeztem,
tudtam, hogy mitől féltett.
Kedves szóval mesélt, nevelt,
bölcs tanácsokat adott,
vagy csak mutatta, merre vezet
az emberség, amit már tudok.
Ma is őrzöm tanítását,
szívemben él emléke,
mert aki ennyi jót hagy maga után,
az nem tűnik el örökre.
Velem marad tisztessége,
szívből jövő nevetése,
féltőn óvó hangja
és meleg ölelése.
TM