Kilépek egy korty friss levegőért.
Kicsi erkélyemen a külvilág vár.

Virágos-kőrisfám
most meghitten néz rám,
gyöngysor ragyog kopasz ágán.

Mint kacagó örömkönnyek,
hintáznak és oly kedvesek
a csillogó esőcseppek.

Ők a felhők gyermekei,
sóhajtásból születtek,
könnyeinkből, föld vizéből,
mit magas égbe felvittek.

De onnan most visszatértek,
hogy a jövőről meséljenek.

Ölelő tavaszi széllel,
cirógató napsütéssel
álmaim beteljesülnek,  - csilingelik -,
boldogságot ígérnek.

Becsukom lassan az ablakot.
Nézem a szürke égboltot,
míg hallgatom a cseppek énekét,
a téli szél halkan közbeszól,

mint halk cselló, zenél,
és a sok apró jel meleg szobámba elkísér.

2023. január 2.