Mi ezer éve egyedül harcolunk,
míg másoknak adtunk, addig alattunk
rengett a föld, de most ebben a napban
mély, sötét bűn van, megbocsáthatatlan.
Labanc, áruló móc a kozák muszka
halált, áruló kötelet vetett a nyakunkba.
Európa még most is alkudozik,
a magyar vér mindig jól kamatozik.
Őket kinevetve, odavetette
a tizenhárom tábornok tört teste
kiterítve az aradi nagy sáncon,
a nemzet vigaszt hogyan is találjon.
Hiába Kossuth nóta, tárogató,
a tizenhárom gordiuszi csomó,
most ezt az októbert is fojtogatja,
egy ország került akkor ravatalra.

Bitófaerdő nékünk jut emlékül,
a szív, a lélek már sohasem békül.
Némán meredünk egymásra, magunkra,
értük kondul szívekben a harang ma.
Mondd csak világ, vaj, ki kinek adósa?

2020. okt. 05.