(208. éves születése napján)
„Írjak? - Ne írjak?”
Kérdezted magadtól régen.
Magyarország osztozott a dicsőségben.
Verseid üzennek nekünk az utánad jövőknek,
Írni kell, erőt adni a jövő nemzedéknek!
Írni kell, utat mutatni előre!
Mert elfogy lassan nemzetünk büszkesége!
„Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás!”
Írod igazad, s megérti más!
Szép magyar rónáról, hol gulya kolompol,
Vágtató ménesről, délibábos Hortobágyról,
Szegény paraszt elnyomott sorsáról,
Fülemüle daláról, haza gondjáról.
„Írjak? – Ne írjak?!”
Kérdezted önmagadtól!
Választ megadtad, írtál Hunyadiakról!
Írtál anyáról, kinek szíve bánatától szakad meg,
Írtál a hősről, mikor csatába megy,
Írtál a tatárról, írtál a törökről,
Csodálhatjuk versed szép szülőföldről...
„Mit ér a szó, ha ostor kellene?”
Csattog az az ostor, most is a világ hangos tőle!
Kell a szó, hogy századok múlva is idézzenek!
Büszke magyarságunk el ne feledjenek!
Ostorcsattogást ma is Trianon meghallja!
Hogy védte a magyar EURÓPÁT a bajban!
Kell a szó, a szép magyar muzsika!
Kell, akinek füle van, mindenki meghallja!
Nagy Hang az elszáll, az írott szó megmarad!
Könyvben örökké él, üzenetet ad!
Ó, Március, mily kincset adtál e hazának!
Tavaszi napsugárral költőnkkel ránk ragyogtál,
Emléke velünk él századok múltán!
Míg magyar ember él, szavait idézik versei,
Segít nekünk nehéz években is talpon állni!
Lelkünkben is igaz magyarnak lenni.
Mert múltunk dicsőségét versbe faragta,
Igaz történelmünk az utókornak megírta!
Ha vesztes században a nemzetet szétzilálták,
Tartást adott, hogy ismerhette múltját.
Költeményeiben megírta üzenetet, győzni csak úgy lehet,
Ha összefogunk, s nem hallgatunk „Fülemüle pereket”.
Nem hallgatunk a hamis ígéretre, szóra!
Áldozattal is védjük hazánk, kiállunk érte!
Idegen lábát e szent földre ne tegye!
Védjük megmaradt országunk foggal és körömmel!
Ahogy Toldi Miklós mutatta az utat, erős akarattal,
Megmutatjuk, összefog egyszer megint a magyar,
Mert ki múltját nem feledi,
A jövő napsugara fényesen ragyog fel neki!
Mosonmagyaróvár, 2017. március 2.
TM
