Lakodalomra készülünk,
Örvendezőn, vígan, 
Várjuk, is a  vőlegényt, ki iparkodik nyomban,
A kedves menyasszonynak,
Arca csupa báj, szíve,
Mint mindig, vígan kalapál.
Vidám dalra fakad a násznép hamarjában,
Lelkesen kísérik az új asszonyt útjára.
Be is köszönt immár a gólya a
Családba, örvendezhet lelkem, édes kicsi párja.
Isten áldásaként veszik a csomagot,
Kibontják, és néznek,  egy  nagyot.
Addig nézegetik, hogy elszállnak az évek,
Jönnek az unokák, is mint vidám legények.
Bár legényből csak egy van, lányok jöttek sorban,
Felcseperedtek, közben az évek elszálltak.
De nem ám az öregség fogott erőt rajtuk,
Vidám a szívük, a lelkük meg csak ragyog.
Kedves mindnyájunknak finom étel készül,
Korgó gyomorba egy egész disznó elfér.
A papus, a drága, kincsét veszi elő,
Mátkáját, boldogan, magához öleli.
A két arany karika újra, újjra szállnak,
Vidámságot hozva így az egész családnak.
Pityeregve néznek körbe, az asztalnál,
Meglátva, hogy a tál már rég üresen áll.
Nincs itt az ideje, az egér itatásnak,
Annál inkább, a vidám kacagásnak.
A végét nem tudom, iparkodom nagyon,
Bizton megtudjam, és akkor elmondom…

2013.11.16.