Kedves Béla! Az aratási idő eljött,
Érett búzatáblát ringat a szellő.
Emlékszel? Orosz fogságból megjöttél,
Gyenge voltál, de nyárra megerősödtél.
Aratni búzatáblát vállaltunk,
Egy hétig tartott mikorra learattunk.
Hányadosként búzát kaptunk érte,
Bizony az kellett megélhetésre.
Ökrös szekérrel mindent kivittünk,
Az éjszakát ponyván töltöttük.
Apu járt elől, suhogott a kasza,
Marokszedője nővérem Ilonka.
Utána a te kaszád aratott,
Tizenegy évesen én szedtem a markot.
Anyu kötelet terített, kötött kévét,
Este a keresztek, majd egymást érték.
A friss tarlót átgereblyéztük,
Elhullt kalászokat, így megvédtük.
Milyen jó látni ma a gépesítést,
Kíméli az ember erőfeszítését.