Most már mindenki szeret Téged
az életed halálod így kerek
szitált szemedben a bús-mosoly
csak pár száraz szeretet-szelet

kenyér a közeli a boltból
csitította volna éhedet
kivetett magából a hazád
és lenézett Balatonszárszó

nem jött el soha senki hozzád
hiányzott a pár jó és szép szó
nem volt már se párod se pártod
hasztalan írtad mondtad

sikoltottad nem én kiáltok
hiába érv fájó gondolat
és a sínekre vonszoltad magad
vagy a reflex késett az napon

mint kegyes hóhér jött a vonat
vérrózsák nyíltak az arcodon
felmérhetetlen az örökség
amit a szellemed ránk hagyott

nyögnek most a titánok törpék
nyomasztja őket a nagy halott
nem talállak e falak között
idegenek a képek könyvek

lényed a lényünkbe költözött
a vonatok már felénk jönnek

most hogy nem vagy mindenki szeret

gyarlók esendők az emberek

2013. 06 25. Balatonszárszó