Épp augusztus teraszán ülök
Arról hegedül bölcsen egy tücsök
Hogy a körforgás végtelen örök
Lágyan ciripel kedvesen halkan
Ismerős nékem régen e dallam
Megnyugtat engem a zűrzavarban
Az otthona egy titkos rejtett lyuk
Homályos felette sápadt a Tejút
A baglyok a fákon rá a tanuk
Lassan tovaszáll a szeszélyes nyár
Megtört a lombokon a napsugár
Jár az óra libben az ökörnyál
Az ősztől már régóta nem félek
Látom a rész és az egészet
Edzett az ember merész a lélek
Nem is késhetek én el sehonnan
Lehet hogy még pár szürke napom van
Rakosgatom őket csendben sorban
Az éjben nem lát már a szemem
Tollamat a papírról leveszem
De még lüktet bennem itt a jelen
Ülök augusztus öreg teraszán
Csak a szívem ver néma a szám
Állj meg idő de ő nem hallgat rám.