Egy elegáns, öltönyös, kiskosztümös rendezvényről tartottunk hazafelé barátainkkal. Már esteledett, elkezdett esni az eső, két autóval indultunk, mindegyikben négy személlyel, az elsőt a párom vezette. Ahogy egy kereszteződéshez értünk, a lámpa éppen pirosra váltott.
   Hirtelen az én férjem kikapcsolta a biztonságiövet, kiugrott az autóból, hátraszaladt, majd mire a lámpa zöld lett visszaugrott, becsatolta magát, és indultunk is.
   A kérdést nem kellett feltenni, mert a hatalmas kérdőjelek ott lebegtek az autóban, így hát magától válaszolt is rá:
- Na, most már világít a Viki lámpája.
   Mindhárman hátrafordultunk, és az egyik hátul ülő utasunk megszólalt, hogy:
- Aham, oké, csak nem a Viki jön mögöttünk!
   Hirtelen csend, és kitört a röhögés, amit még az is tetézett, hogy a mögöttünk jövő egyre jobban lassított, nem mert közelebb jönni hozzánk. Tudnillik, mi az esély arra, hogy piros lámpánál, esőben, félsötétben, egy öltönyös alak odafut a kocsidhoz, ráüt ököllel a bal első lámpádra, visszaugrik az autójába, és elhajt?
   Magyarázat: a párom észrevette, hogy a bal első lámpa nem világít, de tudta, hogy ha esetleges érintkezési hiba, akkor egy erőteljes ökölcsapás javító hatással lehet a lámpára, mert kipróbált dolog volt ez nála. Azt viszont nem tudta, hogy a Vikinek nem sikerült utánunk közvetlenül kikanyarodni, mert jött egy autó, így kettővel jött mögöttünk, és esőben, erős szürkületben jobban meg kellene nézni az autót, aminek a lámpájára szemet vetett.
   Sokáig emlegették barátaink szegény sofőrt, aki egy agresszív, ismeretlen, öltönyös autólámpát ököllel javítóval találkozott, de lehet, hogy szerencséje volt, és azóta sem kellett neki szerelő.

TM