Ezüstpárából szőtt puha fátyol,
mit most az ég a vidékre terít,
szomjas erdőknek halk szava mámor,
ahogy éltető nedve mindent beborít.

Májusi zápor a tavasz zöld könnye,
fényes zálog, mi a földre csepereg,
s amerre táncol fűszálon gyöngye,
új életet lelve ujjong a rengeteg.

Mennyei permet ez, az ég ezüstvére,
mi friss illatával mindent betakart,
a természet hangos, s víg lakodalma,
hol most felhőzenészek húzzák a dalt.

TM