Vers helyett töredelmes, csorgó sorok

    Igen, valóban hosszú a bűnlajstromom, őszinte leszek, és vétkeim bevallom, ha kinyílott  szemem fényes hajnalokon, elbűvölt a szerelem, a sok szép hajadon, tehenünket vártam egy kilométerkőnél, mikor kedvenc kiskutyám elvitte a sintér, lehet elblicceltem néhány hittanórát, jobban érdekeltek a Magdák és Katák, mikor fürdőző lányt ablakból kilestem, kivert a veríték ama forró esten, mert nagyon kívántam, csokoládét csentem, esendő az ember és oly telhetetlen, sokszor mulasztottam, kerültek a tettek, a szorgalom, akarat bennem csak hevertek, az éjben elemeltem egy-egy csillagot, reggelre a varázsuk kifakult, megkopott, nem voltam törtető, karrierista, nem lehettem mágnás, hát így maradtam Pista, pár vitatható verset öltöttem, költöttem, talán kár is volt, mert megdördült az ég most fölöttem, mi ébren tart sötétben, napfénynél leírom, így fordul ellenem minden kedves titkom, a környezetem szerény, ingerszegény, még csoda, hogy nem rosszabb a végeredmény. 

      Ó, Ti Nagy Istenek, újabbak, régiek, a mélyből hadd hozzak fel magamnak mentséget, és kérem betudni, tán javamul szolgák, egy sötét alak követ, lehet, hogy a halál, nem igaz, hogy azt az Almát én elloptam, de egy nő feltűnt ott, az édeni boltban, nevettem sírtam, és gondolkodtam néha, nem az én bűnöm, hogy a becsület közpréda, nem dorbézoltam, nem züllöttem, nem ittam, az enyémek igazolhatják, ez így igaz, így van, bűneim, vétkeim nem eredendők, az évek sorvasztottak bennem lelkierőt, tettes, vádlott, tanú, egy életelkövető vagyok, már a születés büntetés, az elmúlás rám fagyott, becsapott az Ördög, ledér lett  Angyalom, belekeseredtem, tovább nem sorolom.  

     Tisztelt Égiek a színigazat mondtam, várom, mit döntetek, meghallgatom szótlan, a létem lehet, hogy csak feledhető emlék, vegyetek úgy engem, mintha nem is lennék.

2014. okt. 10.