Az Élet olyan, mint egy hatalmas, kissé kaotikus bolhapiac. Vannak itt csillogó, új dolgok, amikért azonnal lecsapsz, aztán vannak poros, réginek tűnő kacatok, amikről nem tudod, mire valók, de valamiért mégis megtartod őket. És persze ott vannak azok a furcsa, megmagyarázhatatlan tárgyak, amik láttán csak vakargatod a fejed, de valaki biztosan boldog tulajdonosukká válik. Néha alkudoznod kell – az idővel, a lehetőségekkel, a saját elvárásaiddal.
   Néha pedig valaki olyasmit kínál neked ingyen, amire sosem gondoltál volna, hogy szükséged van, de aztán kiderül, hogy életed legjobb vétele volt. Persze, előfordul, hogy átvernek. Megveszel valamit, ami elsőre remeknek tűnik, aztán otthon kiderül, hogy hiányzik belőle egy fontos alkatrész, vagy egyszerűen csak nem működik. Ilyenkor kicsit bosszankodsz, de aztán vállat rántasz, és mész tovább, hátha a következő standnál jobb fogásod lesz.
   Az Életben való bolyongás közben összefutsz mindenféle emberrel. Vannak, akikkel azonnal megtalálod a közös hangot, mintha ezer éve ismernétek egymást. Másokkal pedig csak elmentek egymás mellett, anélkül, hogy egy szót is váltanátok. És persze vannak azok a különc figurák, akik hangosan kiabálnak valami érthetetlent, de valahogy mégis színesítik a forgatagot.
   A legjobb az egészben, hogy sosem tudhatod, mi vár rád a következő sarokban. Lehet, hogy egy régóta vágyott dologra bukkansz, lehet, hogy egy váratlan lehetőség pottyan az öledbe, vagy lehet, hogy csak egy kedves mosollyal ajándékoz meg valaki.
   Az Élet nem tökéletes. Néha zsúfolt, néha zajos, néha pedig egyszerűen csak fárasztó. De a maga furcsa, kaotikus módján mégis lenyűgöző. Tele van meglepetésekkel, apró örömökkel és olyan pillanatokkal, amikért érdemes végigjárni ezt a hatalmas, bolhapiac-szerű kalandot. Szóval, csak sétálj bátran, nézelődj, alkudozz egy kicsit, és ne felejts el néha egy jót nevetni az egészen! Mert az Élet vidám.

TM