A lábtörlő az ajtó előtt
oly magába gyűrten elterült.
Egy kopott fotó a málló falon
dicső múltjába szenderült.

Pókhálók között alszik a múlt,
elszakadt már a selyemfonál.
Poros könyvek, nemes szavak,
itt gondolatot rég nem talál.

Itt van még a homokóra,
de meghalt benne az idő.
Az elhagyott autó az udvaron,
csak rozsda ette temető.

Karcsú a csend, szúette rég,
porördög gurul az asztalon.
Hol ízek orgiája csábított,
ott most csak penészhalom.

Egy szerelem emléke már a múlt,
megkövült a sok szép pillanat.
Az élet immáron elköltözött,
csak az emléke az, mi itt maradt.

Az öreg ház a domboldalon,
szürkévé haltak a színes falak.
Rajtuk a fény is eltévedt rég,
múltba vesztek a szép szavak.