Míg az új kezdetettel voltak elfoglalva, addig olyan tudás birtokába kerültek, amin igencsak meglepődtek. Nem is gondolták, hogy ott minden egy nyitott könyvtár is egyben, ami olyan titkokat is őriz, amit még senki sem tudott sehol az univerzumban.
      A manó különös figyelmet fordított ezekre az ismeretekre, hisz ő volt a titkok őrzője, de nem gondolta, hogy ez milyen sok mindent magába foglal majd ezután, és milyen felelőséggel is jár. A mágusok továbbra is csendben voltak és figyelték az új kezdet teremtőit, és figyelték a központ terhelhetőségét is.
     Tünde hiányzott mindenkinek, hiába volt ott, bármerre néztek, mégsem volt sehol, és ezt most kezdték megérteni, mit is jelent. De a folyamatos információcsere által, tulajdonképp mindent tudtak róla is. Minden új teremtésnek új fája lett, és minden kezdet azoktól indult el. Melyet gondosan levédtek, és Tünde általuk befejezett dimenziójába rejtették el, azon az aranyezüst bolygón. Úgy érezték, ott tudnak majd igazán a fák kivirágozni.
     Alighogy befejezték az új kezdetek programozását, ott a határtalanságban és azon túl, egy olyan világ kezdett kialakulni mindenhol, amiben először kisebb-nagyobb átrendeződések alakultak ki. Ami a Föld nevű bolygóra igencsak érzékletes hatással volt.
    Oda olyan segédprogramokat is fejlesztettek, amik kifejezetten azt a célt szolgálták, hogy kiderüljön ki vagy, kik azok, akik sorra vadászták le a különleges fénysugarakat. Ki, vagy kik azok, akik Tündét is bántották, és ki vagy, kik azok, akik annyira belenyúltak mindenbe, hogy ezzel veszélybe sodorták nem csak az ott élőket, hanem magát a Földet is. A segédprogramokat gondosan úgy indították útnak, hogy senki ne vegye észre azokat, és ők csendben figyelték az eseményeket a mágusokkal együtt.

TM