Eső esik, nincs kabátod.
Te szegény úton menekülő,
Más hazát reménykedve kereső.
Itt az ősz, téged követ,
Nem ismertél még ily hideget.
Ruhád szakad, cipőd kopott,
Gyermeked karodon zokog.
Szörnyű nézni elfogyott reményed,
Nem jut élelem, nem jut fészek.
Nem lesz hol lehajtani fejed,
Hol elhaladsz is, szegények az emberek.
Hull a zápor, ázol, fázol,
Mindened elvész, ha nem vigyázol.
Remény, mely messze csillog,
Cserben hagy, már alig pislog.
Ne indulj el, nincs sok remény,
Védd hazádat, te szegény, szegény.
Megtévesztve szíved, lelked,
Életed menekülve összetörted.
Hideg szél csak úgy fújja,
Maradj otthon, otthonodban.
Ha életed van veszélyben,
Csak akkor indulj idegenbe.
Jön a tél, s akkor mit csináltok,
Dideregve áztok, fáztok.
Nagy a világ, s oly mostoha,
Életeddel játszol,
Ha elindulsz az ismeretlen világba.
Mosonmagyaróvár, 2015. szeptember 6.
TM
