Makacs az élet akár a platánlevél
rászánva magát kapaszkodó harcra
majd hosszú léte ítéli kudarcra
tört száraz ágon csüngve bármit is remél

a szívének szárnyain süvít már a szél
bazaltos szószékek gránit oltárok
felől beteljesül az örök átok
letépi kis testét a kíméletlen tél

 aszottra csípték a ködök reggeli dér
hullása végleges ringó spirális
tán ilyen csendes lesz majd a halál is
amikor a röpke élet semmit sem ér

ereiben nem árad se nedv se a vér
nem meghalni lenni milyen nagy dolog
megmaradni épen lehet még nagyobb
ha elkerül a siker és nem jut babér

felhőrojtos égből szürkeség szemerkél
fuldokló bőrén már kavernás lyukak
beissza lényét a föld mint a szivacs
nincs már kegyelem és a szánalom ledér

egy szép  nyárba a mindenség is bele fér
az idő kereke csikorog forog
a napok hetek rohanó hónapok
 életünkért az elmúlásunk lesz a bér 

Beomlik körötte a régen bájos tér
a roppant hegykaréj Isten horzsolta
partszegély most mindenétől megfosztja
akár ember volt vagy csak platánfalevél.    

2020. 11. 28.