Szonett

Tétova álmaim értelmet nyernek,
felfeslő fényed negyven év homályán
ismét átragyog, és újra ég máglyám,
gyümölcsük nyújtják tárulva a kertek.

Elmúlt csodákra, hogyha visszanézek,
a fényben, sötétben már csak Te vársz rám,
hűtlen vágyamat most elébed tárnám,
milyen is lett volna, az élet Véled?

Maradj meg nekem csak megkésett álmom,
sötét éjjelen közeledted várom
hogy oldódjon bennem a rideg magány.

Végig járom újból a régi utat,
míg élek, szívem öröm után kutat,
az Alfám voltál, légy most az Omegám.

2013