Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Az eltévedt kisgyermek

Csorbatibi
Csorbatibi képe

Egy kisgyermek nyomja-nyomja
ajtaját egy betonháznak,
erőlködik, feje vörös,
szemei is karikáznak.
Alig enged fent az olaj -
dermedőben lusta kátrány.
Százhúsz centi, öt év élet
manapság sem csekély hátrány.

Bent a lift is ősellenség:
gomb van rajta, színes lámpák
fent magasan. Karja rövid,
spiccel, nyújtja kicsi lábát,
ám hiába. Vár a liftre,
hátha más a földre hozza.
Hosszú percek néma csöndjén
lakmározik a ház gyomra.

Itt a lépcső, nosza rajta,
nekikezd a bátrak-bátra.
Lépked egyre, megy a hegyre
csak előre, nem néz hátra.
Feljebb, feljebb, csillagokhoz
löki, tolja, viszi lába,
szeme körül csillag ezer,
mintha fönn a mennyben járna.

S íme, itt a menny kapuja:
kétszáz lépcső hű jutalma.
Csak egy csengő, s ajtó mögött
a szeretet birodalma.
Csak egy csengő? Lesi egyre,
hátha mégis lejjebb szállna,
s mint a liftgomb, az is messze:
nem érzi, csak sóhajtása.

Szól az ajtón: „Anyu, engedj!”
Szól másodszor: „Nyisd ki, nyisd ki!”
Ám az ajtó néma, komor,
nincs mögötte talán senki…
Nem lehet ez, nincs így rendjén,
hangosabban szólítgatja
bent levőjét. Szava elvész,
s nem jelez rá senki hangja.

Dacos kicsi akarattal
nekiront, az ajtót rúgja-
vágja, öklét veri
dühösebben egyre, újra,
s mikor már a kétség ráül,
szipogva a küszöbre rogy,
kinéz egy arc, ismeretlen:
„Nem itt laksz te kölyök, kotródj!”

És a gyermek tudja rögtön:
nem e házban lakik – máshol.
Lebotorkál kétszáz lépcsőn,
mint már tízszer, húszszor, százszor.
Lent az utcán esti fényben
nekilódul megint újra,
ezer ház közt érzi, érzi:
sohasem ér véget útja…

 

Szeged, 1985. Cs.T.

Rovatok: 
Vers