Egy síró kutya hangját hallom
Késő éjben csak hallgatom
Sötét éjben, a csendbe belevonít
Elvesztette a szeretett gazdit

Megérzi ő igaz szíve
A gazdi elment mindörökre!
Csitítanám, de nem lehet
Vonító hangja éjszakába beleremeg

Egy nap későn este
Tolvajok osontak be a kertbe
Csendben jöttek lopakodva
Kutya nehogy megugassa
Ismerte őket a szegény pára!

Kutya nem ugatta őket, ismerősöket láttán
Pórázra fűzve őt elvitték!
Szegény kutyát fájdalmában megtévesztették
Nem hallották ők unokák másik gazdi sírását

Azt gondolták, ők jót tettek!
Kutya jó gazdit keresve ne szökjön meg!
Egy síró, vonító kutya hangja szólít!
Hova vitték el a gazdit?

Elmegyek, ugatta, én is messze!
Szívem fáj gazdi után mindörökre!
Légy boldog bárhol vagy, te hű kutya!
Ezt gondolja unoka, másik szomorú gazda

Emléked örökre szívünkbe zártuk!
Hiányzol, minden nap rád gondolunk!
Nem adsz örömödben pacsit nekünk
Nem vagy boldog már, mikor átölelünk!

Mosonmagyaróvár, 2023. február 7.