Tegnap levelet kaptam Navracsics Tibor miniszterelnök helyettes úrtól, ami a következő levelet követelte ki belőlem. Megjegyzem előtte, hogy már hetek óta tart az a bizonyos köpködéses téma, amitől tele vannak a híradások. Ismerve a nehéz hazai helyzetet felmerült bennem, hogy naponta hány embert köpnek szembe, amiről a sajtónak esze-ágában sincs tudósítani. Egyben arra is fel szeretném hívni a figyelmet, hogy a miniszterelnök helyettes úr levelében hányféle csúsztatás van.

Például, Abból, amit befizetünk abból célzottan visszakapunk az EU kénye kedve szerint.Aztán felveszik a haverok meg a haverokon keresztül ők,  és így lesz a mi adónkból  magántulajdon. Közben az adónkból a kormány nekünk semmit nem építhet, meg van tiltva. Igaz szerintem a "kisember" nem is akar.(elnézést, stadion kivételével) Mert ezzel a módszerrel lehetne mást is, de az csak nem akar épülgetni.
Kitalálták ezt a semlegesneműek   mi meg hagyjuk, mert hát nem polgárháború van itt Magyarországon csak a "felesleges nemű kóbor népség " érdekszövetségeinek harca folyik, a javainkért.
Tegnap voltam a János Kórházban, a felső része háború utáni állapotban málladozik, egyébként az egész egy kalap sz... r. Sajnálom az embereket, akiknek ilyen körülmények közt kellene gyógyulni, és gyógyítani.

De lássuk a leveleket;

2014. május 14. 16:05 Navracsics Tibor írta, <navracsicstibor@fidesz.hu>:

Kedves Barátom!

Jövő vasárnap lesz az európai parlamenti választás. Miniszterként rengeteg tárgyaláson vettem részt Brüsszelben. Ott is azt tapasztaltam, azokat becsülik, akik kiállnak az igazukért, és képesek küzdeni saját országukért. Ezért tartom nagyon fontosnak, hogy olyan képviselőket küldjünk Brüsszelbe, akik kiállnak a nemzeti érdekekért, és képesek megvédeni az eddigi közös eredményeket: küzdenek azért, hogy magyar kézben maradjanak a földek, hogy folytatódjon a rezsicsökkentés, és ne vehessék el az uniós támogatásokat. 

Mindezek miatt arra kérem, jövő vasárnap támogassa a Fidesz-KDNP nemzeti listáját!

Üdvözlettel:

Navracsics Tibor

Tisztelt Navracsics úr !

Tisztelettel köszönöm levelét. Ezzel kapcsolatban engedje meg, hogy közöljem gondolataimat, azzal kapcsolatban, ami tönkre tette az életünket. Sajnos nem vagyok se jogász, se gazdasági szakember. A rendszerváltás után, természetesnek vettük, hogy megalakultak olyan szövetkezetek, mint a Baumag, mivel azt hittük ez a kapitalizmus velejárója.

Mint minden fiatal, mi is elkezdtünk gyűjteni lakásra, és mivel a Baumag két-három százalékkal többet kínált, mint a banki alapkamat ezt a szövetkezetet választottuk, ahova a pénzünket gyűjtjük. (A közhiedelemmel ellentétben, amit a média sulykolhatott az emberekbe, nem volt a kamat, vagy hozam az előbb említett két-három százalékkal több, hogy emiatt kiálthassanak ki minket pénz gyűjtőket a bekövetkezett események hatására hibássá, kapzsi embereknek)

Mint tudjuk a huszonnyolcmillió forintunk a lakás illúziójának végeredményével együtt elveszett. Elveszett az akkor olyan sokat hangoztatott tanács, hogy gyűjtsünk a gondtalan öregkorunkra is. Elveszett a családunk összes pénze is, hiszen ennyi pénzt kettőnk fizetésével soha a büdös életbe nem tudtunk volna összegyűjteni.
Nem tudtuk elhinni, és még most sem, hogy az állam éveken keresztül országosan engedett működni egy olyan szövetkezetet, aminek a fején vaj van.
Nem tudjuk elhinni, amikor a szövetkezet minden év végén a hitelesnek látszott gazdasági jelentésében a befektetett vagyon két-háromszorosát mutatta ki, azt az állam részéről senki nem ellenőrizte. 
Hiszen akkor az járta, hogy a szövetkezet teljes vagyonával felel a befektetések visszafizetéséért.

Hát ezért szeretnénk mi is kiállni az igazunkért, hiszen sokan közülünk meghaltak, én személy szerint cukorbeteg lettem, pszoriázist kaptam, egy kis gyomorfekéllyel megspékelve.

Harcunk során személyiségi jogaim is nagyban sérültek, hiszen, ha nem lettünk volna a feleségemmel együtt egyedüli gyerekek, a hidak alá kerültünk volna. A hivatalokban a pénzünkért folytatott harc folyamán is kaptunk egy párszor egy-két keresetlen mondatot.

Arról nem is beszélve, hogy pénz hiányával, mennyivel nehezebb lett az életünk, és rajtunk kívül még sok tízezer társunk élete, és ha beleszámoljuk a családtagokat is már százezrekről is beszélhetünk.

Ezért kérem, hogy támogassa, hogy életünk rendeződjön, és méltó emberi életet élhessünk nyugalomban, és békességben, hiszen mi még kölcsönt sem kértünk azért, hogy gyermekeink egészséges körülmények között nőhessenek fel.

Tisztelettel kívánok szép napokat, és jó egészséget,

                                                                                       Németh Zoltán