Az erdő csendjében kis virágok nyílnak
Színes,tarka madarak dalolnak
Napsugár vidáman kacsint
Arcomra halvány mosolyt hint

S megyek utamon,mit betakart a múlt
Csak én tudom hogy itt jártam
Rád gondolok és a patak csobbanásra
Az idő lelkünknek mily nagy varázsa

Egyedül vagyok a szellő lágyan átkarol
Magányos vagy tőlem távol valahol
De a csend megnyugtatja lelkemet
Kék pillangó repül,mit szemem követ

S a néma csendben megyek tovább
Mint a kis patak rója útját
Néha egy fakopács kopogtat
Rigó zörög, az avarba valamit kutat

Ballagok az emlékek sűrű erdejében
Kísér a csend és a nyugalom
Választ már nem várok
Elszaladt éveim sorát számolom

Már nem hullatok könnyet utánad
Csak a magány a bánatom
Mint a kis patak csendben medrében
Utam fájdalmasan a vég felé rovom

Mint patak,lassan folyik el az időm
Hogy erre jártam köszönöm
Nem siratom már a múltat
Enyhe szellő söpri utánam az utat

2016.05.27.Sopron.