A szarvasbőgés éjszakája nem csupán egy időszak a kalendáriumban, hanem egy mélyen a természet szívébe vésett, ősi rítus. Ahogy a nap bíborpalástja lassan lehull a horizontról, és a csillagok ezüstszemei kinyílnak a bársonyos égbolton, s én közben halkan az éjszaka hangjaira fülelve ülök a tó feletti dombtetőn található kis házunk teraszán.
   Hirtelen a Cserehát mélyéből a csend megtörik. Nem a megszokott éjszakai neszek – a bagoly huhogása, a tücsök ciripelése –, hanem egy mélyről jövő, földöntúli hang hasítja ketté a sötétséget: a szarvasbőgés.
   Olyan ez a hang, mint egy ősi kürt, amely a múlt ködös homályából érkezik, egy hívás, amely a vadon szívében rezonál. Először csak egy távoli morajlás, mintha a föld maga sóhajtana fel. Aztán egyre erősebbé válik, betölti a völgyeket, átjátja a sűrű erdőt, mint láthatatlan, mégis mindent átható erő. A hang vibrál a levegőben, átsuhan a tó vize felett, ami segít neki, felerősíti, és megremegteti még a túloldali fák leveleit is, sőt, úgy tűnik, mintha a csillagok fénye is meg-megcsillanna miatta.
   A szarvasbőgés nem csupán hang. Ez a hím erejének, büszkeségének a megnyilvánulása, egy kihívás a riválisok felé, egy ének a nőstények számára. Benne van a küzdelem ígérete, a szenvedély tüze, az élet ösztönének legmélyebb megnyilvánulása. Ahogy a hang hullámzik a tájon, képzeletemben megelevenedik a hatalmas agancsú bika árnyéka, ahogy büszkén áll a holdfényben fürdő tisztáson, orrát a magasba emelve, száját párafelhő hagyja el, miközben ereje teljében hirdeti uralmát.
   Az erdő ilyenkor átlényegül. A megszokott csend fátyla lehull, és helyét egy izgalmas, feszült várakozás veszi át, én is izgalommal várakozom a következő, esetleg egy másik válaszoló bika hangjára. A levegőben érezni a vad ösztönök pulzálását, a rejtőzködő tekintetek súlyát. A hold ezüstös fénye hosszú, kísérteties árnyékokat fest a fák közé, mintha a régi idők szellemei is hallgatnák ezt a vad szimfóniát.
   A szarvasbőgés éjszakája a természet nagyszerűségének, a vadon érintetlenségének a himnusza. Egy emlékeztető arra, hogy létezik egy világ a mi zajos hétköznapjainkon túl, ahol az élet ősi ritmusai diktálják a törvényeket, ahol az erő és a szépség, ebben a mély, rekedtes hangban ötvöződik, örökre belevésve magát az éjszaka csendjébe.

TM