Favágáskor fűzfa rönkje,
Ott maradt még az erdőben.
Utólag már nem is bánta,
Lett is sok apró barátja.
Moha csillám úgy belepte,
Zöld bársonyba öltöztette.
És megvédte minden kártól,
A favágó baltájától.
A tövénél lent legalul,
Gombák nőttek kalapostul.
Hozzá simultak finoman,
Csinosan, barna farmerban.
Így éltek ők forró nyárban,
Sűrű erdő árnyékában.
Mikor a nyárnak vége lett,
Egy melegebb ruha kellett.
Sárga falevelek hulltak,
Bogyós ágak ráborultak.
Jöhetett hideg, havas tél,
Hópelyhekkel nekünk mesél.
2020.11.10.
