Hogyha sok minden zavar, s nem látok kiutat,
Az erdő a menedék, mi új utat mutat,
Mintha isteni ige, égi parancsolat
Keltene fel bennem újra izzó lángokat.

Az erdő az életnek megszentelt otthona,
A szépség, a tisztaság élő kolostora,
Számomra meghitten, őszintén arról mesél,
Bármilyen kanyargós is, egy az út és a cél.

Felkavart elmém a bölcs fákkal eszmét cserél,
S lelkem fellélegezve újra hisz és remél,
Az itt töltött idő kiold minden bánatot,
Szemeim elé sejlenek messzi távlatok.