Régen történt. Ma már csak mosolygok az egészen. A mai fiatalok pedig meg sem értik, hogy milyen világban éltünk valamikor.

Rekkenő hőség volt, az 1960 évek közepén jártunk. Édesapám felépítette a házat, mellette három műszakban dolgozott, hogy valamennyivel jobb körülményeket teremthessen nekünk. Édesanyám szintén dolgozott, sokat túlórázott. Én az általános iskola felső osztályait gyűrtem. Nem voltunk gazdagok, sőt, inkább egyik napról a másikra teltek napjaink, de boldogok voltunk.

Szóval, rekkenő hőség volt aznap... akkor is. A csapvíz nem volt a legfinomabb, klóros, ihatatlan. Ezért minden alkalommal elővettük kis szifonunkat, készítettünk szódavizet, betettük a hűtőbe, aztán amikor lehűlt, uzsgyi neki. Nem is tartott sokáig. Kezdhettük elölről a műveletet. Ha jól emlékszem, szombat délelőtt volt, a közelben lévő kis bolt még nyitva tartott. Szomorúan vettük észre, hogy elfogyott a patronunk. Nem volt más, mit tenni, irány a közért, patront venni. Édesanyám elővette a pénztárcáját, valamikor hó vége fele jártunk. Számolgatta szegénykém, mint annak idején a garasokat a szegény emberek, de sehogy sem jött össze a hat forint. Mert annyiba került egy doboz patron. Hat forintba. 

"Mennyi pénzünk van? - kérdeztem anyukámat.
"3 Forint 50 fillér" - válaszolta anyu szomorúan.
Erre apukám is gyorsan megnézte a pénztárcáját, nála is volt kereken 2 Forint.
"Na, ez még mindig nem elég, Öcsikém!" - mondta nevetve apu. Ő mindig nevetett.
"Akkor most mi legyen?" - kérdeztem anyut. "Nekem nincs pénzem, nem tudok adni."
"Nem baj" - felelte anyukám - valahogy megoldjuk.
Egy szikra pattant ki apu fejéből, és sebesen elkezdett kutatni a szekrényben lévő nadrágjai zsebében.
"Hurrá! Találtam 10 fillért! Már 5 Forint 60 fillérünk van! Keressünk tovább! - indítványozta apu.
Bőszen nekifeküdtünk a szekrényeknek, elosztottuk egymás között, ki, hol keres. Egyszer csak édesanyám örömmel felkiáltott:
"De jó! A télikabátomban találtam még 20 fillért! Már van 5 Forint 80 fillérünk!"
Izgatottan jártuk körbe a házat, bekukkantottunk még a fürdőszobába is, hátha...  Édesanyám varródobozában, láss csodát, felbukkant egy árva 10 filléres. Nagyon belelkesültünk, hiszen már csak 10 fillér hibádzott.

Kerestünk, kerestünk, kutattunk, egyre csak kutattunk, mindent felforgattunk... de azt az árva 10 fillért bizony meg nem találtuk. Szomorúan vettük tudomásul, hogy a patronvásárlást el kell halasztanunk a következő fizetésig. Addig meg marad a jó klóros újpesti víz. Persze, nem keseredtünk el, jókat nevettünk még másnap, és harmadnap, és évekkel később is.  Mindig emlegettük ezt a fura szombat délelőttöt.
És azt a fránya 10 fillért...

2017. július 13.