Erdő szélén, hegyoldalban, 
kertek alján, kis csoda: 
zöld fű között csoportosan 
nyílik ki az ibolya. 

Ha lehajolsz hív magához, 
árad feléd illata, 
szemérmes, de kicsalta a 
langymeleg nap sugara. 

Szív alakú levél között 
virít kék és hófehér, 
Sok szálat köss egy csokorba, 
s ölelje körül levél. 

Felvidít a komorságból, 
s rögtön új reményre kapsz, 
ébredezik a természet, 
újra itt van a tavasz.