Kezeim közt szétfolynak az órák,
eltékozolt perceit rám-szórták,
az idő múlik folytatom utamat,
örömmel nyugtázom a napsugarat.
Reggeli keléssel mondom az imám,
remélem így lesz napom is vidám,
sejtem azt is akadnak majd gondok,
bánatot haragot lelkembe nem hordok.
Ősz van a nyirkos ködtől beleborzongok,
fákról lehullnak az elsárgult lombok,
szél kavarja a száraz avart az úton,
fehér hó csillog a távoli csúcson.
A múló időből lassan kifolyok,
órákon lassan torzulnak a számlapok,
itt-ott hallatszanak távoli sikolyok,
deresek már reggel a parki padok.
Körforgás az élet, mint órán mutatók,
mi vagyunk a Földön az átutazok,
elfolyt idők már a múltba dermedtek,
dehogy léteztem, bizonyítják a jelek.
-írta-Varga István-Barcs-2019.11.08.