Hullámzó hajad lobog a szélben. Messzi
az ajtó. Nyitva, mint egy nagy lomha,
gyengédség,  rozsdás  zárral már bíbelődik.

Csak lassan megyek. Hosszú az út, utolér
árnyékom. Messzi ahová megyek
születésnapomon még földi rab vagyok.

Feltétlen fontos együttes beszélgetés.
Pontosan készen állok. Az időt
tanulom s belebotlok, ha nem vigyázok.

Nem csak az idő, az ember is bölcsebb lett
többet tapasztalt, rájött  mivé vált,
ahogy múlnak az évek mattulnak’ fények.

Lengén elhittem.  Ha az ember nem lát már jól
azt hiszi koszos a szemüvege.
Pedig csak könnyes a szem. Megöregedtem.