Annak a zászlónak gonosz volt a szíve:
fekete árnyékot vetett három színre.
Üldözött, zaklatott, álmában is zavart
sok millió riadt, tépett lelkű magyart.

Annak a csillagnak tőr volt minden ága,
amerre nyilalltak: halott, özvegy, árva.
Iszamos, rút teste folyton vérben ázott,
vörösre festette a magyar világot.

Annak az istennek börtön volt a háza,
kápó a ministráns, a papja garázda.
Oltára vesztőhely, keresztje bitófa –
de sok igaz magyart küldött passióba.

Azzal a gólemmel szembe kellett szállni,
igaz októberben nem volt mire várni.
Magyar októberben felhasadt egy átok:
tíz körömmel tépték elszánt pesti srácok.

Annak a zászlónak kitépték a szívét,
annak a csillagnak lemarták a színét.
Annak az istennek beomlott a háza,
annak a gólemnek agyag volt a lába.

2017.10.23.  Csorba Tibor