Az utolsó szolgálat
 
Ami beteljesedett? Érdekes egybeesés.
Valamikor az Ő „légiós volta” is, így kezdődött. Egy utolsó, reménytelen pillanatban érkezett az a bizonyos csapás egy ismeretlentől, és életben maradt, egyedül.
Valaki, akit ő soha nem ismert, nem látott előtte, az mentette meg! 
Utána, ahogy érkezett, eltűnt, mint egy látomás.

Így kezdődött el, a szinte soha véget nem érő szolgálat, bolyongás, amely elindította ezen az úton. Megadva a legnagyobb szabadságot a léleknek melyet még élsz, szolgál a test.

Sebet nem érezve. Fájdalmat nem félve, mint az öröklét, egy végtelen küldetéssé lett.
Azzá válsz tőle, mire – kire, éppen akkor szükség lesz valahol.
Nem tartozol senkihez, egy néma cselekvés leszel, a tetted beszél helyetted.
A fa tövében ülve, csendes merengésében világosodott meg előtte, minden szolgálat véget ér egyszer. Talán jobb is nem tudni, melyik lesz az utolsó.
Az emberi lét lehet mulandó, de a miért, az nem, túlél téged!
Ott él tovább azokban, kik beszélnek róla, emlékeznek.
Te, akkor is szolgálni fogod, ha már csak annyi marad belőled,  az ismeretlen, aki.
Amit itt a földön nem találtál meg soha, nem része nem kiváltsága a földi létnek.
Talán valahol létezik még, a világegyetem valamelyik zugában.
Hová emberként nem érhetsz el,  egy napon a test nyűgét levetkőzve, jutsz el.
A Végtelen Tisztesség Idegen légiójába.
 Mit itt a földön próbáltál az utolsó szolgálatig teljesíteni, ott megtalálod.
 Senki nem kérdezi meg. - Ki vagy, honnan Jöttél?
Csak az talál ide, ki mindig is ide tartozott!!  Ami mindig benned élt, az hozhat el ide csupán. 

Hol a négy testőr: Athos, Porthos, Aramis, és D’Artagnan, küldetése sikerrel jár, megmentvén Buckingham herceget, Milady és Richelieu Bíboros Cselszövéseivel szemben.
A kóbor lovag, Don Quijote békésen diskurál Sancho Panzával, szeretett, imádott úrnőjével, Dulcineával az oldalán.
Hol Rejtő Jenő egy fa alatt üldögél, kedves, szeretetre méltó csibészeivel, kik naponta laposra verik egymást, és újabb kalandokat tervezgetnek.

Te, szolgálni már csak itt szolgálhatsz tovább, és ami marad utánad?
Volt egyszer valaki.
Az Ismeretlen Légiós, és ő nem halhat meg!
 
A reinkarnáció
 
 Abban a szelíd nyugalomban, lehunyt szemmel, azzal a sajátos, különös, kifürkészhetetlen arckifejezéssel, mintha csak aludna.
Az élénk zöld fűben, találtam rá a nagy tölgy alatt.
Ülve, csukott szemekkel, talán életében először, felszabadultan, mosolygósan. 

Ez volt hát az utolsó küldetése.

Nézem az arcát, kopottas külsejét.
Valami azt sugallta. Megérkezett, nem elment.

Ő ott szolgál tovább, élni fog örökké.
Holnap újra lesz,  időnként feltűnik.
Érkezik váratlanul valahová.

Senki sem ismeri, csak beszélnek róla, mert ez egy soha véget nem érő szolgálat. 
Az emberi tisztesség, és ő ezt hagyta rám örökségül.

Most már megértettem, miért döntött így.

- Nehéz szolgálat Uram, elfogadom, emelem föl tekintetemet
Az eget pásztázom, vajon merre mehetett el, hol lehet most?

Tekintetemet felé fordítom, hosszasan nézem ahogy ül, úgy mondom ki;

- Köszönöm a bizalmadat, legyen meg az akaratod!       

Vége