/Maglóca/
Kicsi falú, kicsi ház
Ó, de kedves, virágos a tornác
Oda várt a nagyanyám, nagyapám
Mosoly és ölelés volt udvarán
Ó mily emlékek vittek oda
Kakas kukorékolt, ugatott a Bodri kutya
Mindig ragyogott rám a szeme
Pedig sajnos ritkán jártam erre
Nagyanyám forró ölelése
-,,Hát megjöttél kicsi szentem?"- kérdezte
S nagyapám kackiás bajuszát pödörte
,,Ugye itt maradsz nálunk örökre?"-
Szavaik még mindig csengenek fülembe
Nádfedeles kicsi ház, s mesék emléke
Hol tárva volt a kapu ajtaja
Vendéget itt mindig szeretet fogadta
Vágyom vissza a kemencében sült kenyér illatát
A lángost, ami nekem ilyenkor kijárt
A meleg karácsonyi kalácsot
S a dalt, mire nagyanyám tanított
Ó, hol az a nádfedeles kicsi ház!
Utcára kacsintó muskátlis ablaka
Lóca a ház előtt, vándor megpihent rajta
Hol az a szeretet, mely az unokát várta?
Ne keresd a házat, ne keresd az udvart
Eltűntek mind, kútágas kutatja múltat
Elbánt velük az idő, már csak emlék
Csak a gondolat, ami hazajár még!
Könnyem csordul, nem győzöm törölni
Mert, ami szép volt nem lehet feledni
Nagyanyám, nagyapám várom, mint, ha elém jönne
Megállok mindig az utcát kémlelve
Búcsúzok kicsi ház, szép emlékkel szívembe!
2016.11.21. Mosonmagyaróvár.
/Erdős Sándor és Bors Rozália
nagyszüleim emlékére. Maglóca./