Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Az Oroszlán története

Kedvesmárta
Kedvesmárta képe

Egy nap az oroszlán így szólt az alattvalóihoz: 
- Jól figyeljetek rám! Tudjátok jól, én vagyok a Király! Ezért úgy cselekedjetek, ahogy most ezennel elrendelem! Egy-két törvényt módosítok, és te, kedves Sas barátom, neked kell javítanod a törvényt, mert ugye papíron is rögzítve legyen!
- Drága Király Urunk! - szólt a méhecske közbe. - Ránk is gondoltál, ugye? Csak azért bátorkodtam kérdezni, mert egyre kevesebb mézet tudunk összegyűjteni, ha ez így megy tovább, meghal a világ! Mit tegyünk hát, kedves Oroszlánkirály!?
- Igaz Méhecske! - Ezért ezennel kihirdetem, hogy minden éjjel, egy hónapon át, imádkozunk az Istenhez, ki a mennynek és földnek Ura! Megkérjük szépen, (ki-ki a maga módján,) hogy hallgasson meg minket és terítse be jövőre a réteket, mezőket és a kerteket még több virággal!
- Van valakinek ellenvetése, vagy kíván-e még hozzáfűzni valamit?
Az egész erdőben csend.
- Senki? Akkor rendben! Ezt a témát lezártam!
- Nos, kedves barátaim! A következő okok miatt kellett most eljönnötök, mert én már megöregedtem, lassan a vég fele járok. Szeretném, ha tudnátok, hogy megtisztelő feladat volt számomra az a kihívás, amivel szembe kellett néznem!
Az Oroszlán nagy, barnásvörös sörénye eltakarta majdnem mind a két szemét, de jól lehetett látni, egy szomorú könnycsepp gördült ki szeméből. Teste valóban fáradtnak tűnt, sok volt ez a 10 év! Kicsit megtört, sovány lett szegény... Becsületesen szolgált bennünket, pedig Király volt, de ennek ellenére soha nem használta fel trónját a kizsákmányolásra, sőt, ellenkezőleg, betöltött mindenféle pozíciót; részt vett a sportegyesületben, mint Elnök, és tisztességes versenyeket rendezett! A kiskorúak védelméről szóló törvényt is ő alkotta, s igyekezett felülmúlni erőfeszítésein, amikor is megjelent, ahol csak tudott, a szüléseknél például, hogy minden világra jött megfelelő körülmények közt nevelkedhessen. Ha találkozott műveletlenekkel vagy csavargókkal, akkor az egyiket bekísérte a könyvtárba és megismertette velük a művészetet, az irodalmat, vagy a filozófiát. Van a jelen lévők közt is az ő felkaroltja közül és sokra vitt bölcsei, mint pl.: a Sas, /mint főírnok/, ő is így kezdte, s most leghűbb, legmegbízhatóbbak egyike a Királynak. A semmirekellőket pedig kétkezi munkára fogta.
De hol is tartottunk? Ó, Igen!
- 10 éve próbáltam összetartani és irányítani, fegyelmezni, inteni és óvni ezt az erdőt, és az itt lakókat! - mondta a Király. - Ha voltak is problémák, közös erővel megoldottuk a gondokat! Minden társamnak, barátaimnak hálás köszönetemet fejezem ki csodálatos munkálatuk miatt, és részvétemet is ki szeretném nyilvánítani az elhunytakért! Tekintettel arra, hogy hamarosan én is az elhunytak között leszek, már elrendeztem a temetésemet, a gyászszertartást! Egy csöndes, nyugodt helyet választottam az erdő közepében, így a minden irányból érkező leróhatja majd tiszteletét, ha ideje engedi, vagy éppen útba esik útja, a nyugvó helyem közelében!
- Barátaim! - Ne szomorkodjatok, az élethez a halál is hozzá tartozik, most nekem el kell mennem, engem is várnak már a szeretteim!
- A kérdés a következő: Ki legyen utódom a trónon? 10 perc áll rendelkezésetekre, hogy döntsetek! Addig iszom egy pár kortyot a folyónál! Mire visszatérek, a név meglegyen!
Az erdőben lakók nagy fejtőrésnek vetették alá magukat. Voltak bekiabálások:
- Legyen a Holló!
- Én a Tigrist választanám!
Alig vették észre, de az Oroszlán nagy sörénye már látszódott a bozót mögül. Lassú lépteiből érzékelhetővé vált mindenki számára, hogy tudja jól a Király - itt döntés nem született! Neki kell meghoznia ezt a döntést is.
- Visszajöttem! - szólt a sokasághoz! - Eredményre várok! Halljam a bűvös nevet!
Mindenki hallgat... síri csend.
- A nevet akarom! - kiáltja el magát a felbőszült Király.
- Igen is, azonnal mondjunk!
Szólt a mókus: - Hát... vagyis... azaz... nincs név kedves Királyunk! Nem tudtunk választani, inkább te döntsd el, ki méltó arra, hogy helyetted átvehesse az irányítást, ki olyan talpraesett, hogy a szárnyasokat, a csúszó-mászókat, a fán ugrálókat mind-mind segítse, támogassa, irányítsa, és akik szűkölködnek valamiben, ellássa a megfelelő csomagokkal, táplálékokkal, pl.: vízlelőhelyek útmutatása, szükség esetén, ha idegen betolakodók jönnének, az erdő védelmét is megfelelően kezelni tudja!
- Nehéz a döntés, de mivel ti ehhez gyengék voltatok, ezért én meghoztam helyettetek a döntést!
- Sas! Kezdd írni!
- 10 évig kormányzótok voltam! Még a családalapításomat is háttérbe szorítottam miattatok, mert alig jutott időm a magánéletemre! Nincs feleségem, nem lett utódom! Ezért nincs is Királynétok! De azt gondolom, mivel rajtam kívül még csak egy bátor van köztetek, ezért őt illeti a trón! Támogassátok parancsait! Kéréseit teljesítsétek! Mindenkor legyetek engedelmesek! Döntéseit ne kérdőjelezzétek meg! Alkossatok egy nagy közösséget! Mint nagy család, éljetek együtt békességben, szeretetben! De valaki kell, aki fontos kérdésekben döntéshozatalra kész, ráadásul, jól és helyesen, lelkiismeretteljesen tudjon döntést hozni a közösség számára, és a megfelelő célok megvalósítására törekedjen, hiszen: "egységben az erő" a jelmondatunk!
-Tisztelt barátaim, társaim! Nyúlapóra jutott a választásom! Ezentúl őrá hallgassatok! Majd földreborult, a nagy sörénye a porba hullt. Akik közel voltak hozzá, még hallották utolsó szívdobbanását. Néma csend lett ismét az erdő. Őt siratták a szemek, és szíveik majdhogynem megszakadtak. Nyúlapó előrebotorkált a tömegből és felment a dobogóra. Beállította a mikrofont a megfelelő magasságba, és elkezdte mondanivalóját:
- Sajnos, már nincs lehetőségem megköszönni ezt a megtiszteltetést, amit nekem szánt kedves jelen levő halott királyunk, de egy perc néma csenddel intsünk neki búcsút! Az élet megy tovább! Gondoskodjunk a temetéséről! Mielőbb rendezzük meg a gyászszertartást! A Sas Úr és kedves segédei azonnal intézkedjenek!
A búcsúztatás, a temetés lezajlott!
- Most mindenki hazamehet, és pihenje ki magát otthon! Holnap nagy munka vár ránk, és sok feladat! Viselkedjetek, legyetek jók és maradjatok mindenkor egymással barátságban! Ki-ki a másikat segítse... mindenki a maga módján, és ne legyetek ellenségei egymásnak!

2021. szeptember 13.

Rovatok: 
Mese