Nyitva áll most is az a temetőkapu,
s én itt vagyok melletted megint,
drága, édes anyu.

Felmegyek a mennybe ma érted,
eddig egész életemben úgy tettem, ahogy kérted.

Csak vártalak vissza szépen,
mint napsugarat a fűszál a reggeli harmatos réten,
de Te nem jöttél,
fenn maradtál a csillagos égen.

Így hát ma én megyek fel érted, drága, édes anyu,
s nehogy megint megszökj,
míg élek őrt állok,
s most már örökre zárva lesz az a temetőkapu.

TM