rejtelmes sötétség, füllesztő meleg
szobám falán csak a tapéta sóhajt
asztal sarkában egy szorgos szú perceg
és a néma csönd elnyom minden óhajt

hallgatok... hallgatom az éj hangjait
hogy nesztelen suhannak át a szobán
némán szétszórom a tegnap hamvait
a holnap elé nézek még tétován

mit hoz az új nap, mit ígér az élet
mit tartogat számomra a pirkadat
mi vár, öröm, bánat, vagy végítélet
s ha igen, mikor jön el a pillanat

sejtelmes ez a sötétség... még élek
a halk neszezés is egyre hangosabb
új kalandokra hívogat az élet
ég veled sötétség, lelkem szabadabb

és szárnyalok, lám, itt minden csupa fény
a testem könnyű, lebeg, már nincs súlya
hirtelen elkap egy erős légörvény
s megnyílik előttem mennyek kapuja

2024. szeptember 26.