Szonett

Másban kerestem a Te régi lángod,
mire hamut szórtak az évtizedek,
mely a magányból egykor kivezetett,
csak csalódás és keserűség várt ott.

Ki egykor engem fiatalon látott,
felkutattam érte földet és eget,
de úgy tűnik, nem szenvedtem eleget,
bejártam érted hetedhét országot.

Kudarcba rántott az esztelen vágta,
látásom vette kéjes éjek lángja,
esztelen keresésben eltévedtem.

És elvesztettem reménytelen harcom,
hisz kertem vendége egy tűzliliom,
a szerelmed itt volt végig mellettem.