Megállt az idő,
hajában fészket
raktak a madarak,
mutatóját benőtte az erdő,
a falak leomlottak.
Írt betűk porrá lettek,
fémeket rozsda megette,
mik eddig sokat jelentettek,
az idő eltemette.
Sok év múlva a vizek kékek,
éled a folyó,
tisztul a Föld,
élesek a fények,
a part üde zöld.
Megpihen világunk,
új rend teremtődik,
majd jöhet az ember,
ki újra fejlődik.
Körforgás az élet,
örök megújulás,
az idő fészkében,
egy újabb tojásrakás.