Felégették a világot,
eltaposták a virágot,
fekete lett minden zöld,
tüzes pokol lett a föld.

Véget értek a harcok,
nem maradtak arcok,
csak égett csontvázak,
ott, ahol bombáztak.

Ha kialszanak a tüzek,
kihajtanak a rügyek,
tán minden újra éled,
kezdődik egy újabb élet.

Előbújnak barlangokból,
megőszülve fájdalomtól,
régi otthonért epedve,
sírva kutatva, keresve.

Ha elapadnak a könnyek,
akkor lesz kicsit könnyebb,
jön az élet, jön a fény,
vele egy új, szép remény.

Mert élni kell, míg lehet,
elhordani a hegyet,
beteg földet gyógyítani,
tűnjenek el démonjai.