Szürkék a nappalok, szürkék a reggelek,
Bánatos magányomban ki van énvelem?
Ki van énvelem, ha csak várok,
Ha csak egyetlen igaz szóra vágyok?

Ki van velem, ha esténként könnyeim szárítom?
Ki van énvelem, ha útjaim egyedül kell járnom,
Ki van velem, ha felnézvén az égre
Csak én hallom hangomat, csak én hallom fülemmel.

Nincs velem senki, senki meg nem hallgat,
A bánatos magánynak örökös rabja maradtam.
Rab vagyok én, eltörött a szárnyam,
Nem tudok repülni, nincs már hova szálljak.

Nincs hova, nincs kihez,
Nincs miért, nincs minek!
Nincs semmi, nincs senki,
Miért kell még nekem itt a földön lenni?

De egyszer majd meggyógyul gyönge, törött szárnyam,
És akkor lelkem a magas égben szállhat,
Enyém lesz a világ, enyém lesz minden,
Szabadon repülhetek immár, fel az Istenemhez.

2023. szeptember 28.