Lelkembe vájok vaskarommal
a szorongásom ellenem vall
tehetetlenül  temetetlen
merítőhálóm túsza lettem
van ki hivatásból fél retteg
van kit busásan megfizetnek
vitatkozik a pokol az ég
csak gyarapodik a veszteség
untatott az öncélú törvény
sziklák közé vetet az örvény
becsapott a szabad akarat
véresre kapartam magamat
rég eldőlt Jákobnak létrája
átváltottam egy rakétára
az emberek ámulva nézik
már félúton vagyok az égig
vaskarommal lelkembe vájok
denevérszárnyú szorongások
száguldok közben otthon ülök
ítélnek mennyei döntnökök
szép volt az elején csúf végén
bármi lehet a végeredmény.

2020. aug. 28