Néma csend, mindenki dermedt,
Várjuk, hogy tanárunk feleltet,
Felelésre szólít, ez egy szörnyű perc,
Az ember mint a jégcsap megdermed.

De fel kell ocsudni, mert lám
a napló már felelőre vár,
A tanár megszokott komolysággal figyel,
Szemének sugara és tartása fenségével.

Szégyen lenne, ha nem tudjuk,
Hisz a magyar nyelvet tanuljuk,
S elérhetjük, hogy tanárunk,
Tudásából mi is kapjunk.

Az ő magyarázata tanít
Mert minden szava hasít,
helyet keres az agyban magának,
Amit megőrizhetünk a holnapnak.

Annál is inkább
mert magyarok vagyunk,
És a magyar nyelv tudása
A műveltség alapforrása.