Valami bűverő mindig visszahúz ide
Máré vára és Sikonda felé
Az erdő kellős közepébe
Hol gyermekként számháborúztunk, indiánoztunk
Később érettségi, majd töménytelen egyetemi vizsgák után
Ide menekülve, lepihenve, számvetve
Tengernyi virág és lapulevél illatán elbódulva
További utakat reménytelenül keresve, majd meglelve
A kis forrás hűs vizét felhörpintve
Csobogását a csöndben hallgatva, elrévedezve
Életem filmjét lassan lepergetve.

Nyugalmas helyeket keresünk, kutatunk
Kis- és nagyvárosokat, országokat sorra bebarangolunk
Valódi csöndet, békességet mégsem találunk
Folyton kapkodunk, rohanunk, robotolunk
És megannyi pénzt beleölünk, eltékozlunk
És közben vakok vagyunk, semmit sem látunk
A valódi értékeken ostobán átgázolunk.

Indulj hát, de nem a tömegbe, álcsillogásba
Irány a természet - valahára
Itt rejtett gondolataid is kinyílnak
Újra elveszhetsz, magad lehetsz
Hisz az élet sodrában csak eltévelyedsz
De megkapó helyeken újra képes lehetsz
Megállítani a rohanó időt és megélheted
Ismét átélheted nemrég volt ifjúságod
De közben azért el ne feledd
Ami eddig fontos volt neked
Az csak akkor lesz mindig veled
Ha ősi gyökereid végleg ki nem téped.

Közben rádöbbenhetsz, vagy végleg tudod már
A legértékesebb nem a pompa, nem a fény már
Ezeket örömmel el is hagyod, elfeleded
Hanem hogy száz és ezer fát és falvat
Útközben megszámolva, végignézve
Végtelen vonatsíneken döcögve
Autópályán süvítve, repesztve
Zsúfolt buszokon székedbe süppedve, meglapulva
Vagy csak lazán - át az erdőn
A közelben még mindig várnak
És mindig megvártak...

Köszönet érte az édesanyádnak és az édesapádnak
Kik mindörökre együtt maradtak
Az utolsó pillanatukig lelkileg támogattak
És melletted mindvégig kiálltak, óvtak és vigyáztak…

Mecsek hegység, Gyöngyforrás 2014. 05. 11.

(egy kidőlt fán ülve a forrásnál)