Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Bátor lélek...

szeda2
szeda2 képe

Parancsszóra verset írni nem lehet,
Akkor sem ha, megfogják a kezedet.
Így van ez is, menni kell, hát előre,
Szív, a szívbe hív, most cselekedetre.

Egy a legény, bátran lépdel, elszánva,
Tudva, miért, s hová viszi a lába.
Lehet, hogy ő bátor, mint egy harcimén,
Karabély, sem lengő zászló, nem serény.

Ide, s tova száz az év mi rég elmúlt,
Kemény legény, rég időkbe visszanyúlt.
Lehetne a táborban hős oroszlán,
Bár kerítése, omló,- és tákolmány.

Feltekintve Ősi Zászló, lengedez,
Szorosan fog, béklyóként, de nem fedez.
Erős lélek, vándorbotot szorongat,
Lábaival bőszen lépdel, s bólogat.

Mögé nézve, támogatót keresve,
Rájön közben, mindez rég nem „ereklye”.
Egyedül kell harcba menni, csatába,
Nem akarna, hősként halni magába!

Gyertek ifjak, menjünk együtt seregbe!
Fegyvert fogjál, nem elég a gereblye!
Jönnek sorban, a deli, szép legények,
Nem tudva, hogy mi vége az egésznek.

Istenükhöz imádkoznak, csendesen,
Lábaikat, földhöz verik, rendesen.
Lovaiknak patkója, rég elkopott,
Gazdáiknak szíve, felbátorodott.

Fegyvert vállhoz! –hangzik a szó, halk parancs,
Ellenséges táborhoz lép a bakancs.
Segíts Isten! - Kiáltják mind. Előre!
Karjuk lendül, szívük együtt, ütemre.

Magasságban Istenük ezt meghallja,
Szárnyaival sebesen, betakarja.
Tollaival fedezi, hű csapatát,
Nem vesztenek, egy lelket sem ideát.

Van Isten, a magasságban, látjátok?
Hálát adva, a szátokkal, áldjátok!
Nem veszít, ki harcba indul mellette,
Bizton számíthattok mind, győzelemre!

Csendes lélek vándorbotot tisztogat,
Elszállt a harc elméjéből, nincs harag.
Hálás szívvel, most az  Égre feltekint,
Boldog mit lát, seregének hátraint.

Tartsátok, az Ősi Zászlót magasra!
Ki ránéz, emlékezzen a Csapatra!
Fújja a szél, bátor fiak loboncát,
Szívükből, már elkopott a harci vágy.

Jó ügyért, az igazságért, állj ki hát!
Fegyver sem kell, bátor szívvel, harcoljál!
Éhes medve, félelmetes külsővel,
Nincs, ki dacol, ezen erőfölénnyel!

Meséld el, a jövőnek is e csodát,
Mikor Isten, megvédte a Csapatát.
Gyermekek, az unokák se feledjék,
Nincs egyedül, aki bízva, s bátran lép…!

2014.05.27. B.Sz.É.

 

 

 

Rovatok: 
Vers