BÉKÉT a világnak, az embernek,
a Föld minden teremtményének!

Ember, te Isten teremtménye,
Nézz önmagadba, nézz fel az égre!
Mit tettetek a világgal?
A természet csodájával, ember önmagával!

Nem volt elég még a háború pusztítása?
A sok szegény nyomorult, s árva?
A Föld küldi jeleit,
S te nem figyelsz rája!

Pusztítod önmagad, irtod nagyjaidat
S még azt hiszed, jól teszed!
Pusztítod a Földet!
Eladod lelki békédet…

Vigyázz, ember, vigyázz!
Nem jó ez a bosszúvágy!
Ennek a háborúnak nem lesznek győztesei!
Csak pusztulás, amerre jársz!
Sírhantok, keresztek jelzik a nagy hibát…

S a természet is küldi jeleit,
Fényjelek gyúlnak az égen.
Megáradt folyók, hegyek csúsznak,
Pusztítás a tenger vízében…

Békét kérek a lelketekben, ti háborút követelők!
Békét kérek a szívetekbe, ti hatalmasok, pöffeszkedők.
Háború nem old meg semmit!
Hoz rátok világfájdalmat, s mindent, mindenkit pusztít!

S ti háborút követelők!
Mit tesztek, ha jön a végóra?
Hogy számoltok el Isten és az Emberiség előtt?

Mosonmagyaróvár, 2024. július 16.