Mikor szívedbe megnő
A kilátástalan fájdalom,
Mikor úgy érzed nincs irgalom,
Mikor nehéz súlyt cipelsz válladon,
Mikor minden összeesküdött ellened,
Mikor a nincstelenségből van eleged,
Mikor százszor is becsapva,
Meg akarják ingatni hitedet,
S a nyomorúságból van eleged,
Akkor kiállsz és elindulsz,
Elindulsz magadért, a családért, a hazáért,
Elindulsz az összegyűlt fájdalomért,
Megbántott, megalázott barátaidért,
Kiforgatott, keserű életedért,
Elindulsz a elhazudott, kifosztott múltadért,
A megbántalmazott hazádért,
Elindulsz, mert elég,
Elindulsz, mert szívedben hordod még
A vágyott reménységet a békéért,
Elindulsz, hogy elmond elég,
Elmond nem adod fel a reményt,
És elindulunk együtt kéz a kézben,
Tiszta lélekkel, békességben,
Elindulunk a béke-láncban,
Hogy megmutasd e romba dőlt világnak,
Neked még lelkedben béke van,
De már nem bírod soká, elég,
Én azt mondom, ne haraggal, elég.

Ha indultok béke legyen veletek,
Én lélekben veletek leszek !
Istenünket csak arra kérjétek,
Legyen vége e taposó világnak,
Békét adja rátok áldásnak,
Békét és becsületét adja vissza hazánknak !
S ne engedjétek el egymás kezét,
Hordjátok szívetekben a szeretetet, a szent békét!

2O12.O1.16.
Béke nagykövete