Béla kamionsofőr, és teljesen véletlenül járt arra, amerre. A pulyka pedig nem tudta elmondani, hogy került pont a Béla útjába, de kettőjük találkozása elkerülhetetlen volt. A pulyka az út közepén igazgatta legszebb farktollát, amikor jött Béla a kamionnal. Állatbarát lévén, fékezett egy nagyot, megállt, és egy darabig csak nézték egymást. Szerelem volt első látásra, ugyanis, amikor Béla kiszállt, hogy megmentse az eltévelyedett szárnyast, az nemhogy nem futott el, hanem egyenesen Béla karjaiba omlott, hangosan követelve, hogy vigye őt magával. Mit volt mit tenni, Béla bepakolta a szárnyast a fülkébe, az anyósülésre.

Jóvilág! Királyság! Gondolta a pulyka, és mint elsőbálos szendéhez illik, pár kilométeren keresztül szerényen ücsörgött. Jó kapcsolat lesz ez, örvendezett Béla, hisz úgy látszik, elit pulykaneveldéből való a tollas. Már éppen azon gondolkozott, hogy nevet ad neki, amikor a pulyka felállt, elgémberedett szárnyait meglebegtette, és közölt valamit nagy hangon megmentőjével.

Béla ijedtében a padkára kormányozta a kamiont, de szerencsére lélekjelenléte és rutinja megmentette az ároktól. A pulyka is megijedt, mert azonnal visszaült a helyére. Pár perc nyugalom után, már csak óvatosan mozogva, de felállt, és átlépkedett Béla mellé szorosan, ott a füléhez hajolt, és teljes hangerővel belerikoltotta örömét.

Béla újfent lepadkázott, de a pulyka most már, mint rutinos utashoz illik, nem ijedt meg. Hangosan és hosszasan rikoltozott, csapkodott a szárnyaival. Ha Béla értette volna, hogy mit akar, talán a szerelem örökké is tarthatott volna, de sajnos nem értette, így hát az ülésen, és körülötte egy hatalmas placcsantott pulykapaca látott napvilágot. Ennek nem illata, hanem szaga volt, mégpedig borzalmas. A pulykatáp a bemeneti oldalon is büdös, a kimenetin pedig hatványozódik. Ebbe aztán a pulyka szépen vissza is ült, gondolván, eltakarja a csúfságot.

Béla érzékeny szaglószerve rosszul reagált a zárt fülkében terjengő szagfelhőre, ezért hamar letekerte az ablakot, és fejét kidugva utaztak tovább. A pulyka érezvén a friss levegőt, arra gondolt, ő is szippant egyet belőle, ezért átbillegett Béla ölébe és kidugta fejét az ablakon. Így érkeztek meg a benzinkúthoz, ahol kisebb tömeg verődött össze pillanatok alatt. Aki nem akart tankolni az is megállt, hogy megnézze, mi történik itt. Béla kiszállt a kamionból, amit a pulyka rossz néven vett, és éktelen rikácsolásba kezdett. A benzinkúton mindenki egyhangúlag, és torkaszakadtából röhögött. A sokadalomban azonban akadt egy ember, aki szemet vetett a hangos jószágra, látván annak tetszetős mellehúsát. Így hát Béla és a pulyka rövid életű kapcsolata egy zsák krumpli fejében véget ért. Béla kitakarította a madárgyalázta fülkéjét, és a helyére ültette a csendes, egész úton némán figyelő krumplikat, melyekkel szerencsésen a spájzhoz is érkezett.